"Nagyapám tanítása
- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer
megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem
vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg
vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a
betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a
sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor
aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.
- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy
dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi
értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk
valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk
is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.
- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy
megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól
kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez
az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod.
Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát,
a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod
megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz
valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét
lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban
eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt,
vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen
veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a
naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy
amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha
vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt
mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert
késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt
percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.
- A
megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -,
mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet
építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…
WASS ALBERT"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése