2012. május 21., hétfő

Egy uj élet

kezecske
elsö testvéri simogatás

Nálunk gyorsan mennek az események:))
Minden reggel amikor az ébresztö kávémat iszom, végiggondolom az elkövetkezendö napom, mit kell elintézzek stb. Szombaton reggel kint az erkélyen kávézva gondoltam, talán a mai nap más mint a többi, hátha megszületik az unokám? Valahogy éreztem. Aztán kaptam egy sms-t" reggel 8 óta kórházban vagyunk" - irta a fiam.Két óránként jött sms-t "lassan, de haladunk elöre..." irta mindig.    Nagyon izgalmas nap volt, sok aggódással, könnyekkel, mire végre este 9 után kaptam a hirt "megjött Paul". Na akkor megint könnyek, de az öröm könnyei. 5 perc múlva - hála az internetnek - már láthattam is az én legkisebb drága unokám fényképét... Aztán a tegnapi nap is jóformán azzal telt el, hogy egyfolytában kaptam a képeket, láthattam, hogyan simogatja a kistestvérét a három és féléves Daniel unokám. Szóval folyton könnyek, boldogság. Sajnos mivel 600 km választ el tölük, igy egyenlöre az internet a kapcsolat. 
Négy unokám van, imádom Öket mint minden nagymama. A legfontosabbak Ök, persze a gyerekemmel együtt. De az unokák egészen más szeretet, nagyon nagyon jó, hogy vannak, hogy megélhettem Öket. 
Dennis a legnagyobb 17 éves igazi kamasz, zenél, komponál,sportol és sok maflaságot beszél mint az igazi kamaszok, közben meg kacsingat a lányok felé.
Julia 11 éves sportos ugrabugra,melegszivü kislány, nagyon szereti a bátyját még akkor is, ha az mérgesiti Öt. Még császármorzsát is hajlandó a bátyjának csinálni csak, hogy kedvében járjon.
Daniel három és fél éves, most fedezi fel a világot, nagyon érdeklödö imádja az állatokat, és Ö szólit engem "nagyinak"  amit külön imádok. Aztán most Paul, aki nekünk egy édes csecsemö minden kis grimaszával boldoggá tesz. Szerintem ez az egyik legszebb az unokákban, látni, a fejlödésüket, emberkévé válásukat, látni, hogy a szüleik mennyire szeretik a gyerekeiket.