http://www.mediring.net/

2015. november 8., vasárnap

Nem tudom elfelejteni...

Temetés az újpalotai temetöben...
Virág, öt  koszorú rendelése a temetö bejáratánál az egyik üzletben. Sajtpapirra  felfirkálva
a megrendelés és az összeg. Koszorú mellé rendelsz pár szál piros rózsát. Kifizetsz mindent, a kiszállitást is ami nincs 30 méter. Kezdödne a temetés a rózsák sehol, rohansz vissza a virágoshoz, reklamálod a rózsákat. Nem felejtették el majd viszik... De mikor ? Oka van amiért a rózsát
megrendeltem, oda akarom az urna mellé tenni bele a sirba...ami az én kezemben volt, amit még úgy fogtam, hogy azt mondtam "Apu szeretlek"... 

Ravatalozó, gyertyák amik nincsenek meggyújtva - elfelejtették... Senki a közelben a
megbizott Temetkezési Vállalkozók emberei közül, akit diszkréten megkérhetnél, hogy
talán meg kellene a gyertyákat gyújtani - azért lettek megrendelve...
A pap úgy viselkedik mintha Ö lenne a mindenható, pedig csak az Ùr szolgája.
A kántor koszos kinött puloverben, kitérdelt nadrágban  énekel  a pap mellett, úgy néz ki mintha a hobby kertjéböl jött volna. A másnap esti gyászmisén a templomban  ugyolyan szépen fest ugyanaz az öltözéke...

Mész némán a halottas kocsi után, üresen, szomorúan, besüt a nap a kocsiba és egyszer
csak azt látod, hogy milyen mocsok, por lepi a belsejét ahol az urna van...
Beteszed a rózsádat az urna mellé, még megszoritod azt a rózsát utoljára a kezedben és
arra gondolsz, hogy a kezem melege még egy utolsó szeretetet sugároz ki, ami mindig ott
marad Apu mellett. Sirásók kiveszik a rózsát, összetörik és vissza gyömöszölik az urna
mellé... Ott állsz némán és nem hiszel a szemednek...