Töltött csirke és az én drága Nagymamám

Nem valami fotogén,de finom :) 
Receptet nem irok mert gondolom mindenkinek megvan a saját receptje.



Nagyon ritkán csinálok töltött csirkét - talán 10 éve ha csináltam utoljára. Nem azért mert nem szeretjük. Nagyikám kedvence volt a töltött csirke és amikor már erötlen volt és nem tudta egyedül elkésziteni én csináltam Neki sokszor. Mindig azt mondta, hogy "hat Zsuzsám Te csinálod a legfinomabban " á ez azért nem igy volt ám csak azt hiszem elfogult volt velem.Igy valahogy ehhez az ételhez kellemes emlékek, de szomoruság is párosul.  A nagymamámat  - akit én anyunak hivtam mert Ö nevelt majd 6 éves koromig - nagyon - nagyon szerettem, Annyi szép emlékem van róla vitt mindenhova, nála voltam ha csak 2 nap szünet volt az iskolában  - akkor már a szüleimmel éltem. /A szüleim nem voltak hibásak, hogy a nagyi nevelt - betegek voltak sajnos , föleg apu nagyon beteg volt és anyukámnak kellett dolgoznia amikor Ö sem volt teljesen egészséges. De szerencsére rendbe jöttek és iskolás koromban visszakerültem a szüleimhez. / Lényeg, hogy a nagyi nekem mindig nagyon sokat jelentett. Csavarogtunk , állatkert, strand, dagály, palatinus, Margitsziget ,uttörövasút, cirkusz minden amit csak lehetett. Cukrászdákba ültünk be fagyizni vagy télen gesztenyepürét enni. Borzasztó pedáns volt a ruházkodásra is, igy mindig nagyon csinosan járatott, szerettünk együtt menni vásárolni. ùgy kikeményitette a szallagomat, hogy majd elrepültem, minden nap frissen vasaltan került a hajamba. Mindig azt mondta, hogy ápoltnak kell lenni felnöttnek is, erre mindig oda kell figyelni. 
Aztán amikor a fiam megszületett és bizony sokszor voltam kialvatlan, fáradt  egy kisbaba mellet, nagyi vitte az ágynemüt nagyobb darabokat   kimosni, kivasalva hozta vissza. Minden héten jött hozzánk, kopogtatott az ablakon már reggel 8-kor. Hm én meg még aludtam mert végre a kisfiam is aludt a sirós éjjszaka után. Nagyim meg megdorgált "- micsoda asszony vagy Te, hogy még 8-kor alszol? - de én csak vigyorogtam és örültem Neki, hogy eljött. A következö kérdés minden héten igy zajlott le. - mit fözöl ma ? hmm nem tudom - feleltem. - Mi lenne, ha csirkelevest meg rántott csirkét föznél -
mondtam jó, ha gondolod - de nincs itthon csirke - Nagyi mondja nekem - hat lányom kinnt voltam korán reggel  a piacon hoztam csirkét meg a hozzávalót ami kell az ebédhez ebben a  tojás is meg a "prézli" is benne Volt ami kellett a panirozáshoz. Ez igy ment minden héten, a menü meg mindig az volt amit Ö kitalált vagyis vett a piacon . Annyi jót tett velem az én nagymamán. Amikor már egyedül nem nagyon tudott ellenni, nálunk mindig  volt föleg télen. Nagyon imádta a fiamat és még 80 évesen is tudott sokat nevetgélni. Nagyon fájt amikor elment.Utoljára is töltött csirkét csináltam Neki - de sajnos már nem tudta megenni. Hát ezért készül nálunk ritkán töltött csirke. De most valahogy annyi emlék rám szakad, azért is ez lett az ebéd. Finom volt, de most ahogy irom ezeket a sorokat irom  folynak  a könnyem.