2015. december 23., szerda
Régi karácsonyi emlék
Annyi szép emlékem van a karácsonyokról. Amikor én gyerek voltam abból az idöböl is, meg amikor a kisfiam még gyerek volt. Szertartások, ünnepek kellenek az életünkben. Nálunk a karácsonynak mindig egy megszokott menete volt. Várakozás, készülödés, csillogó gyertyafény, egymás átölelése és öröm azért, hogy együtt lehetünk.
Elmesélem Nektek az egyiket.
Négy éves lehettem, és akkor értettem meg mi is a karácsony nekünk.
Az 1950-es évek elején mint minden hagyományt, a karácsonyt is le akarták romboli az emberekben. Igy nem igen lehetett fenyöfát kapni és drága nagypapának, nagymamámnak találékonynak kellet lenni, hogy egyáltalán
karácsonyfát tudjanak állitani. Az én nagypapám egy nagyon ügyes kezü ember volt, igy kitalálta, hogy egy seprünyélböl csinál fenyöfát. Szerzett fenyö ágakat, és egy seprü nyelét megfurkálta, beleerösitette az ágakat és már meg is volt a fenyö. Szépen fel lett diszitve, gyertyákkal gömbökkel és a nappali szobába az ablak elé lett állitva.
Nálunk az volt a szokás, hogy, a szobába nem lehetett bemenni, mert nem volt szabad zavarni a Jezuskát és az angyalokat amig feldiszitik a fenyöt. Sötétedés után izgatottan vártuk, hogy mikor csengetnek az angyalok, és végre bemehettünk megcsodálni a gyönyörüen feldiszitett karácsonyfát, amin a gyertyák égtek.
Na ezen a karácsonyon amikor bementünk a szobába, nagyikám mondta nekem hallgasd az angyalok énekét. Az ablak elött kint elkezdték az "angyalok" a mennyböl az angyalt énekelni. Àlltam ott nagyi kezét fogva és akkor tényleg azt hittem, hogy az ablak elöbb az angyalok énekelnek. Ma is hallom
ezt az éneket, ma is látom a gyönyörü fenyöt, a csillogó gyertyalángot.
A nagymamám szervezte meg az angyalok kórusát az ablak elött, kedves szomszédok énekeltek nekünk akkor, hogy még szebbé tegyék nekem a karácsonyt.
Ezzel a szép emlékkel kivánok mindenkinek Boldog békés szeretetteljes
Karácsonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése